Honvéd emlék- és teljesítménytúra 30 Szentendre
2015
Éves tervünknek megfelelően május 16-án a Pilisbe látogattunk, ahol az SZKHSE (Szentendrei Kinizsi Honvéd Sportegyesület) immár 5. alkalommal rendezte meg a Honvéd Emlék és Teljesítménytúrát. 9 főre gyarapodott csapatunkból többen először, de van aki már harmadízben vett részt a rendezvényen.
Mondhatni szokás szerint az időjárás ismét kegyeibe fogadott bennünket és a Pátai-Aigner páros jóslatának megfelelően (mint általában), a Szabadszállás táblát elhagyva megszünt a szemerkélő eső és Szentendrén túrázásra kiválóan alkalmas 16 fokos hőmérséklet várt ránk.
Gyors regisztrációt és az egyéb "kötelező napirendeket" letudva 9 órakor, már a város széléről kémleltük a Kő-hegy tetején párafelhőbe burkolózott Czibulka menedékház piros tetőcserepeit és felelevenítettük a már szállóigévé váló "ki az az őrült, aki oda felmászik" mondatunkat, mert, hogy itt volt a 2. ellenőrző pont (EP).
A Kő-hegyig sík területen, gyorsan haladva, az 1. EP kódját az ellenőrző lapra bevésve értünk el, majd kezdtük meg az itiner szerint 120, lábaink szerint 300 méteres kaptatót a menedékházig, melyet az előbb említett úr vezetésével az MTE Szentendrei Osztálya 1933-ban épített és avatott fel.Tea, pálesz, pihegés, a csapat sorainak rendezése, indulás tovább... 3,5 km-es táv és az itiner szerint 280, érzetünk szerint 120 méteres szintemelkedés leküzdése (kellemes erdei séta) után értük el a Lajos-forrást.
Kizárólag "saját felelősségünkre" elfogyasztottunk néhány liter forrásvizet, majd egy rövid pihenőt követően folytattuk utunkat a túra talán legszebb szakaszán
keresztül Pilisszentlászlóra, ahol az EP a Gesztenyés sörözőben volt berendezve. Aki nagyon sietett az 2 ráadás kilométert is túrázhatott (rükvercben), hiszen a Kisrigó sörözőben egy pohár gyöngyöző sör várta a csapatot Kiss Józsi jóvoltából. (Mit meg nem tesz az ember egy pohár csapolt Dréherért). Az EP-tól gyors regisztrációt és zsíroskenyér majszolást követően Szentendre irányába fordultunk és a faluból kemény kaptatót leküzdve ismét egy gyönyörű, hegyi-patak vájta szurdok peremén vezető erdei ösvényen folytattuk a túrát. Az erdőből kiérve, a nem túl izgalmas aszfalt-úton vezető szakaszt leküzdve lankás erdőszélen és mezőkön átvágva hamarosan megérkeztünk a Vízmű-dombhoz, ahol ismét "Kódfejtés", friss csapolású vezetékes víz várt bennünket.
A 3. EP-ot elhagyva már látótávolságban volt Szentendre, így az igavonók példáját követve mi is gyorsabbra fogtuk a tempót és sietve (itt-ott futva) teljesítettük az utolsó etapot a célig.
Emléklap, jelvény, gratuláció, tea, zsíros kenyér, majd meglepetés. A meglepetés az volt, a Barátok OLD-BOYS Fc. tag Csirke Endre (a 80-as, 90-es években Szabadszálláson szolgált) vendégül látta kis csapatunkat egy sörre és egy kis nosztalgiázásra.
Összegezve, a felülmúlhatatlan Pilis csodálatos környezetet biztosított ennek a precízen megszervezett túrának. Itt a helyünk a következő rendezvényeken is.
A túra során készült képeket, videókat HD felbontásban ide kattintva tekintheted meg.
Honvéd emlék- és teljesítménytúra 30 Szentendre
2014
2. alkalommal rendezték meg Szentendrén, a Szentendrei Kinizsi Honvéd Sportegyesület és a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiája által szervezett teljesítménytúrát 15,20,30,50 km-es távokon.
A mi kis fogyatkozó csapatunk, a 30-as táv mellett döntött. Ahol az előzetes leírás szerint 8 óra volt megadva szintidőnek, a nevezési lapon csak 7 óra szerepelt.
Az időjárás előrejelzéstől kicsit tartva, időben nekiindultunk a táv teljesítésének. A szokásos rajtfotók elkészítése után megindultunk az első ellenőrzőpont felé. Az út mellett végig szalagozás jelölte a helyes irányt a kőhegyi Czibulka János Menedékházig ahol az ellenőrző pont várt bennünket. A mellékelt tájékoztató szerint 120 m szintemelkedéssel. ( Ezt kicsit többnek éreztük, utólagos ellenőrzéskor kiderült, kb. 240 m volt.) Ezt feldogozva megittunk egy-egy pohár sört a menedékházban és folytattuk utunkat a Lajos forrás irányába a sárga sáv jelzésen a következő ellenőrző ponthoz. Gyönyörű tölgyesek között haladtunk, és érkeztünk meg egy napsütötte rétre, ahol az útirányjelző szerint a Lajos forrás kellett lennie, csak az volt a gond hogy nem láttuk, hogy hol van. Némi keresgélés után megláttunk egy szalagot, ami jelezte, hogy merre haladjunk tovább a forráshoz. Bélyegzés után, a hűs forrásvízből jóízűen iszogatva, megindultunk túránk legszebb részén, hogy leereszkedjünk Pilisszentlászlóra. A patakvölgyek majd patakok szegélyezte utunk, a madárcsicsergés és a fák lombkoronáján átszűrődő napfény ismét megmutatta nekünk a túrázás szépségét.
Eljutottunk túránk következő településére, Pilisszentlászlóra, ahol a Gesztenyés sörözőben, zsíros és vajas kenyér várta az ellenőrző pontra érkezőket, egy pohár hideg sör mellett elemeztük eddigi utunk szépségeit, nehézségeit. Egy kis pihenő után neki indultunk, hogy teljesítsük utunk hátralevő részét, ami már Szentendrére irányít vissza bennünket. A sörözőből kilépve megindultunk tovább a kék jelzésen, a település névadójának szobra fotózása után megláttuk a zöld sáv jelzést, amelyen folytatnunk kellett utunkat, és elkanyarodtunk balra. Kb. 5 perc haladás után Laci közölte, hogy jó nagyot kerülünk erre felé Szentendrére, mert az az ellenkező irányban van, az itiner újbóli átolvasása után kiderült hogy nem balra hanem az út végén jobbra kell fordulnunk. Visszamentünk és most már a jó irányba folytattuk utunkat. A falu kétnemzetűségét mutatják a gyönyörű fonott kerítések.
Még mindig szép tiszta időben indultunk neki az utolsó ellenőrző ponthoz vezető útnak, ami a faluban kezdett emelkedni, és egy jó darabon még tűző déli napsütésben kellett haladni a fák árnyéka nélkül. Ismét bejutottunk az erdőbe és hosszan ereszkedtünk lefelé, patakvölgy szegélyezte utunkon értük el az aszfalt utat, ami a szentendrei lőtér mellett vezetett el bennünket. Innen visszanézve láttuk a hegy vonulatait, amit sikerült leküzdenünk és folytattuk tovább a Vízmű felé ahol az utolsó EP. várt bennünket. A túraleírás hiányosságát ismét éreztük, mert nem várt emelkedőn kellett ismét haladnunk, hogy felérjünk a vízműhöz, amit Dobos- hegynek is írhattak volna. Az itt levő kút vizétől, felfrissülve tettük meg a táv hátralevő 5km-ét a célig, ahol már a civilizáció közelségét mutatta az út mellett lepakolt törmelék és szemét. A célba érkezve az emléklap gratuláció és fényképezés után leültünk, hogy elfogyasszunk még egy zsíros kenyeret a hazaindulás előtt.
A tapasztalatokat összegezve, nagyon szép tájakon vezető jól megszervezett és kijelölt túrán vehettünk részt, ahol folyamatosan figyelték a jelzések meglétét, egyik helyen épp akkor cserélték a letépett szalagot, amikor ott jártunk.
Az időjárás a hazaérkezésig jó volt, tehát ismét bebizonyosodott, hogy az időjárás a (volt) katonák barátja.
Egyedül a magasságok nem voltak mindig jól megadva, illetve a hosszmetszetet hiányoltuk.
Sajnálatos, hogy az egyébként is szűk létszámú csapatból most csak ketten tudtunk résztvenni, de törekszünk népszerűsíteni ezt a rendkívül egészséges és csodálatos élményeket adó mozgalmat.
