Ez volt az 5. Bartina túránk.... 2016. január 17

Évek óta hagyomány, hogy az évi első szervezett túránk a Szekszárdi-dombságba, a Bartina Teljesítménytúrára vezet. Nem túl korai ébredést követően a kellemes -2 fokos hidegben a kelő nap sugarai már Szekszárdon fogadták közel 20 fős csoportunkat, a hosszabb távon indulók pedig 7 órára már el is rajtoltak a megfelelő (28 és 42 km-es) távokon. A 16 km-es távot választók kényelmesen, reggelijük elfogyasztása után vágtak neki a még fagyos útnak.

A reggeli órákban a kezdeti hosszú emelkedő ellenére sikerült a terveknek megfelelő ütemben (vagy talán még gyorsabban is) haladni és elérve a Kakasdi ellenőrző pontot volt idő egy kis baráti beszélgetésre is forró teát, forralt bort kortyolva és egy kis hazait elmajszolva.

A következő emelkedő leküzdése a napos részeken megkezdődő olvadás eredményeként már embert próbáló volt, helyenként 1-1 piruettet, máshol csak egyszerű gimnasztikai elemeket bemutatva, de út közben megcsodálva a Makovecz-tervezte fatornyokat érkeztünk a Várhegy-kilátóhoz. Folytatva utunkat megtapasztalhattuk, milyen a felolvadó agyagos sárban a szőlők között „sétélni”, de hamarosan elértük a Bati-kereszt kilátót, ahol a látvány minden megtett kilométerért kárpótolt (a forralt borról már nem is beszélve). Gyönyörű kilátás nyílt a kilátóból a környező dombok téli, hó mentes erdeire, a megművelt területekre.

Utunk további része, már zömében sármentes szilárd, vagy köves, jól járható volt. Készítettünk pár képet a néhány éve felújított Remete-csurgónál és a kápolnánál, fölkapaszkodtunk a dombra, majd kényelmesen besétáltunk a Bakai iskolában berendezett célba. (Természetesen a 16 km-es távon indulók fordított irányban teljesítették a kijelölt útvonalat, a maratonon indulóknak pedig egy „laza” 15 km-es kitérőt kellett tenni Szálka – Grábóc érintésével) Fotókat a facebook oldalunkon találsz.

Összességében a rendezők által jól előkészített, logisztikailag támogatott túrán vettünk részt. Szépen felújították az útvonalak jelzéseit, a kilátók pedig maradandó élménnyel gazdagítják az ide látogatókat. Köszönjük ezt a szép napot.

A negyedik Bartinánk…

Várakozással telten, bízva a szép időben, 90 km-es autózás után érkeztünk meg Szekszárdra, ahová a Bartína teljesítménytúrára lassan már hazajárunk.

Gyors adminisztrációt és egy "start-fotót" követően a szalagozást követve "már elsőre" rátaláltunk a helyes útra.

Ebben az évben fordított irányban és helyenként teljesen új útvonalon jelölték ki a szervezők a nyomvonalat, ami izgalmassá és érdekessé tette a túrát. Az időjárás kegyeibe fogadta a túrázókat, kívánni sem lehetett volna szebb időt erre a napra, néhány sáros-agyagos terület kivételével kifogástalan terepviszonyok vártak bennünket.

Az első ellenőrző pont új helyen a Remete kápolnánál került berendezésre, egy gyönyörű völgyben, a 2014-ben felújított Remete-csurgó forrásnál. Támogattuk a felújítás folytatását, majd egy kaptatót teljesítve jutottunk vissza a megszokott útvonalra. Az útvonal részletes leírását az oldalon lejjebb lapozva megtalálod, de a fordított haladási irány a megszokott útvonal ellenére is tartogatott számunkra néhány meglepetést. Például az Óriás-hegyre felvezető ösvény mindenképpen embert próbáló volt.

Az utolsó hat kilométer a célig már alapvetően, nem a teljesítményről, hanem a Szekszárd környéki dombok, szőlőskertek, présházak és hétvégi házak látványában való gyönyörködésről szólt.

Összességében a szervezés, rendezés, ellátás ötös, időjárás kiváló, itt a helyünk jövőre is.

Külön öröm számunkra, hogy bővült túraszakágunk létszáma, valamint, hogy új tagjainknak is megnyerte tetszését a Bartina-30/2015-ös túra. A túra során készült képeket ide kattintva tekintheted meg, vagy a facebookon itt.

Ha január, akkor Bartina…

Szemerkélő esőben várakoztunk 2014. január 18-án „hajnali” 6-kor, hogy a „taxi” elvigyen ötőnket Szekszárdra. Az előrejelzés szerint azonban hamarosan el kellett állnia, ami be is jött, mert a tolnai határt elérve elállt az eső és reményekkel telve érkeztünk meg sokadmagunkkal Szekszárdra, a Bakai István Általános Iskolába.

A nagy tömeg ellenére gyorsan átestünk a nevezési procedúrán köszönhetően a napokkal korábban elküldött előnevezésünknek. A starthelyre, Szálkára autóbusszal szállítottak ki bennünket.

Szálka, Tolna megyében, a szekszárdi dombvidék déli részén fekszik Szekszárdtól és Bonyhádtól egyformán 12 km-re. Keletre a Sárköz termékeny síksága, nyugatra a Völgység, északra pedig a Hegyhát húzódik.

Határa változatos, dombokkal, völgyekkel szabdalt, erdőkkel sűrűn borított területének legnagyobb részén gyenge minőségű barna erdőtalajok vannak.

Szálka mellett a szekszárdi dombvidék leghosszabb északkelet-délnyugati irányú völgyének elzárásával szabálytalan alakú víztározó jött létre. Ez a mesterséges tó ma a falu legnagyobb vonzereje.

Zsáktelepülés jellegéből következő korábbi elzártsága is megszűnt a bonyhád-bátaszéki úthoz történő csatlakoztatással, amely kijáratot jelent a 6.sz. főútra, és a szomszédos településekhez.

elet felé a falu szerpentin műúttal csatlakozik a Sárközt keresztülszelő bátaszék-szekszárdi útvonalhoz. A legközelebbi vasútállomás a Szálkától 5 km-re lévő Mőcsény községben van.

A falu két völgyben fekvő, hosszan elnyúló V alakot formáz. Az erdő és a tó kitűnő mikroklímát biztosítanak a falunak. Erdeiben sokféle vad található. Különösen szarvasállománya híres, területén lőtték 1891-ben azt a szarvasbikát, mely 14,5 kg-os agancsával hosszú ideig világrekord volt.

Közel kilenc óra volt, mire egy hosszú emelkedőt követően elhagytuk a falut és folytattuk utunkat Grábóc felé. A faluba a szerb, ortodox templom (búcsújáró hely) mellett érkeztünk meg.

A grábóci szerb kolostor jelentősége messze túlmutat a megye határain. Az egész Kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt, egy valóságos "magyar Athosz". 1585-ben alapították és innen kezdve 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig (néhány háborús évet leszámítva) folyamatosan működött. A mostani templom 1736 és 1741 közt épült. Tornya és kupolatornya 1796-ból származik. A kolostor művelődéstörténeti szerepének megfelelően művészileg is kiemelkedő alkotás. Ikonosztáza 1768-ra lett kész, képeit Vasilij Osztojity, újvidéki festő készítette. A freskók 1784-85-ben készültek az ugyancsak újvidéki Andrej Saltist vezetésével. A templomot és az időközben szociális otthonná átalakított kolostort 1994-ben a szerb egyház ismét birtokba vehette. Műemléki védelem alatt áll a templom feletti domboldal szerb temetője is, ahol még néhány 18.századi keresztet is találhatunk.

Sajnos a teljesítménytúra időbeosztása nem tette lehetővé, hogy megnézzük a templomot, de eldöntöttük, hogy, ha lehetőség adódik, visszatérünk a faluba.

Az ellenőrzőponton elfogyasztott forralt bor némileg kárpótolta az időjárás keltette hiányérzetet, hiszen a plusz 13-14 fok nem idézte a januári hidegeket, vagy a 2012-es havas túrát.

A hajnali eső miatt csúszós-agyagos erdei ösvényeken ereszkedtünk le Kakasdra, a következő ellenőrző ponthoz. Kakasd rendkívül gazdag műemlékekben. Ha időnk engedte volna megtekinthettük volna a Székely-kaput, a Faluház impozáns épülettömbjét, melynek két tornya a községben élő két nép együttélésének, összefonódásának, összetartozásának a jelképe. Ha többet akarsz megtudni ezekről és a további látnivalókról (harangtorony, kápolna, kálvária), látogass el a település honlapjára., ha viszont a településről indulva rövid túrákat szeretnél tenni:

Túra útvonalak:

A települést körbeölelő dombos táj több jelzett turistautat is rejt magában. A községtől - Szekszárd irányában - 1,5 km-re található Sötltvölgy, amely természeti látványosságokban (Erdők, Tavak, Tisztások,
Várhegy, Gyermektábor, és a Haramia Forrás) gazdag. Az alábbi táblázat felsorolja a Kakasd környezetében lévő hivatalos turista útvonalakat. Részletesebb Turistaút-térképért kattints az alábbi linkre.

Az ellenőrző ponton kapott csokit elmajszolva csúszkáltunk tovább a Sötétvölgyi-tó melletti erdei "úton", majd egy „DIY" pontot elhagyva aszfaltozott úton érkeztünk meg a Gyermektáborhoz.

A gyönyörű Sötétvölgyről és a Haramia forrásról - mely kellemes kirándulási célpont - egy szép filmet nézhetsz meg ide kattintva.

Néhány ismerőssel megosztva a tapasztalatokat, a folyadékvesztést pótolva vágtunk neki a túra talán legkeményebb szakaszának a Bükkös-erdőben. Egymást lelkesítve, két újabb ellenőrzési pontot teljesítve jutottunk be a Szarvas-szurdokba, ami egy csodás természeti képződmény.

A hátralévő néhány kilométer már laza séta volt az általános iskoláig. A célban a szokásos emlékek (oklevél, jelvény) átvételét követően egy finom babgulyással pótoltuk az elvesztett kalóriát. A 32 km-es túrára biztosított 8 óra szintidő már hazafelé, Szekszárdot elhagyva, a Sió hídjánál ért bennünket.

Összességében egy jó hangulatú, nem túl nehéz, gyönyörű tájon, jól szervezett túrán voltunk túl. Méltó volt számunkra az év első túrájának. Jövőre is itt a helyünk, reméljük már nagyobb létszámmal.

BARTINA teljesítménytúra 2013

A túra előtti pénteken esik az eső, nem kicsit. A fórumon látott fotó alapján úgy tűnik, a túrát nem ússzuk meg sár nélkül. Azért motivációként újból átnéztük a térképet, amit előre előkészítettünk, a felszerelést kiegészítettük „sárdagasztás”-hoz.

Szombaton háromnegyed 8-ra értünk Szekszárdra.

Szekszárd: Szekszárdot 1015-ben említik először. I. Béla király 1061-ben alapította a bencés apátságot, itt is temették el. Mátyás király korában Szekszárd a király elleni összeesküvést szövő Vitéz János birtoka volt, várát ezért lerombolták. 1485-ben Szekszárd már mezőváros volt, évente öt vásárt tartott. A város 1543-ban került török kézre, és a budai vilájeten belül itt alakították ki az egyik szandzsák központját. A török időkben a város sokat szenvedett, kolostora elpusztult. A Rákóczi-szabadságharc idején itt fogták el Béri Balogh Ádámot. A 18. században Szekszárd megyeszékhellyé vált. Lakosság: 33 883 fő.)

A starthelyet GPS-szel gyorsan megtaláltuk. A regisztráció a nagy tömeg ellenére gyorsan sikerült, hiszen a többség rövidebb távra regisztrált. Gyorsan leellenőriztük a kulacsok hatóerejét majd egy kisebb tömeget követve elhagytuk a start-, és cél helyet. Tettük ezt gondolkodás és körültekintés nélkül, s csak pár száz méter után jöttünk rá, hogy akiket követtünk, azok a 15 km-es táv startjához induló autóbusz váróhoz mentek. Így aztán elmondhatjuk, hogy mire a saját útvonalunkat megtaláltuk és elindultunk, már kellően be is melegedtünk. „Na, de mégiscsak túrázni jöttünk”, így fél 9-kor útnak is indulunk.

Az első EP-ig több kiscsoporttal együtt gyalogolunk. A talaj keményre fagyott, sárnak nyoma sincs, még…

A Bükkös-erdőnél elértük az I. ellenőrzési pontot (EP), forralt bor csoki és tea várt bennünket. A KS. és az S. jelzésen tovább haladva, a Hármas-halom után kezdtük érezni a csodálatos napos idő első kellemetlen hatásait, a domboldalakon, ahová a nap sugarai elértek kezdett csúszóssá válni a talaj.

A következő EP-ot elhagyva a Fekete-kút után (a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség 2001-ben Sötétvölgyben a Fekete kútnál egy kopjafát állított fel. Ez a hely ahol minden évben emlékeznek a túrázók elhunyt túratársaikra, barátaikra október végén) nagyon hangulatos ösvényen bandukoltunk, egy-egy illatos hunyor is zöldelt már az avar felett, majd az erdészháznál balra tartva felkapaszkodtunk az Öreg-hegyre. Itt már megmutatja magát az igazi szekszárdi sár, ami a Kakasdra leereszkedő úton jó kis dagonyára vált.

A 3. EP csokijának elfogyasztása után először fel, majd le vezet utunk tovább, egészen a Sötét-völgyi horgásztóig (Sötétvölgyi tanösvény), ahol önkiszolgáló bélyegzőpont működik. Mindent, mindennel kilyukasztottunk, ami biztos, biztos alapon. A gyermektáborig műúton kopott cipőnk talpa, közben szemből vakítóan tűzött a Nap, így szinte jólesett belépni újra a fák nyújtotta árnyékba.

A 4. EP teája és forralt bora elfogyasztása közben összevártuk a csapatot és indultunk tovább. A tábort elhagyva rövid ideig széles erdei úton lépkedtünk, majd kényelmetlenül keskeny árokban, saras, csúszós meredek ösvényen kapaszkodtunk fel a szőlőhegyig. A Szarvas-szurdik nevéhez hűen hozta szokásos formáját, a Bati-kereszt még állt, ahogy az interneten láttuk, a Kerék-hegy is a helyén volt, állapítottuk meg, miközben egyre közelebb kerültünk a városhoz.

A szőlők között széles, kavicsos úton gyalogoltunk, majd jött pár kellemetlen betonos lejtmenet (a szemből jövő gépjárművek elől szinte a falra kellett másznunk), hogy újra a lakótelep épületei között kanyarogjunk és beérkezzünk a start során már megismert célba.

Bőven szintidő előtt érkeztünk a célba, így a tervezett visszaindulás előtt lehetőségünk volt a helyi termékekből rendezett vásáron is szétnézni, így vélhetően itt leszek jövőre is!

Képgaléria

Szólj hozzá Név: E-mail címed: Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon Szöveg: Milyen nap van ma Magyarországon?