30 km-es túra a szlovák-magyar határon, és a Karancs 723 m-es csúcsán át… (a lap alján találod a képgalériát)

Hosszú heteken keresztül fontolgattuk, hogy melyik új túrát válasszuk, ahol a rajt és a cél megegyezik, hogy ne kelljen sofőrt keresnünk. Közfelkiáltással a „Magyar – szlovák határon át” 30-as távot választottuk mi négyen: Jenő, Laci, Misi, a most csatlakozott Gyuri és én.

Hajnali kelést, fél 5-ös indulást követően a terveinknek megfelelően érkeztünk meg a starthelyre, a Somoskőújfalui határátkelőhöz. Amire nem gondoltunk, a parkolással gyűlt meg a bajunk, hiszen ezen a napon rendezték a falunapot és éppen a határátkelő parkolójában, de azért megoldottuk a feladatot.

A már megszokott rituális reggeli szendvics elfogyasztása és a legkülönfélébb varázskenőcsök „felkenése” után indultunk a kis szlovák falu Bukovinka (BIKKRÉT) irányába a főúton. Jó kedvvel és jóleső érzésekkel néztük az ébredő falu minden mozdulatát, a már éber kutyák csaholó üdvözlését. A faluból kiérve rátértünk a Somoskővárhoz vezető jelzett, majd szalagozott útra. Néhány kilométer megtétele után értük el az első ellenőrző pontot (a továbbiakban EP), a Macskalyuki kőbánya kilátóját. Sajnos a kijelölt útvonal nem érintette közvetlenül Somoskő várát és így sem a bazaltömlést, sem a Petőfi kunyhót nem állt módunkban megnézni, de aki erre jár ne hagyja ki egyiket sem. A vár tövében található kőtenger és bazaltömlés olyan, mint egy mesebeli, óriási ékszer.

A vár lenyűgöző méltósággal uralkodik a környéken. A magyar várromokat alapul véve elég jó állagú építmény. Tornyának „süvege” meghatározó, így még könnyebben tudja felidézni a szemlélő a hajdan volt teljes várat. Tornyából körbetekintve páratlan szépségek sorakoznak minden irányban: a messzi szlovák hegyek, a Mátra északi oldala, a megmászandó Karancs és a déli irányban hívogató Salgóvár.

Amit a Somoskő várról tudni kell: A vár már a XIII. században állt. 1440-tõl a szomszéd Salgót elfoglalták a cseh husziták, akik többször megtámadták Somoskőt, de el nem tudták foglalni. Őket Mátyás király űzte ki a területről. 1554-tõl a török a környező várakat elfoglalta, de Somoskő 20 évig ellenállt még. 1576-ban elesett. 1593-ban visszafoglalták. 1605-ben Bocskai seregei foglalják el, de 1606-ban a Habsburg erők visszatértek. 1619-ben megismételték a műveletet: Bethlen csapatai elfoglalták, majd békét kötve a Habsburgoknak visszaengedték. 1669-1680 között ismét török kézre került. Thököly Imre kuruc csapatai is tartózkodtak a várban. 1703-1711-ben Rákóczi csapatai birtokolták. A szabadságharc bukása után a vár is omlásnak indult.
1920-as trianoni békeszerződés a faluval együtt elcsatolta, de 1924-ben a falu (Somoskő) visszakerült, de a vár nem, furcsa képződménye lett így az értelmetlen határvitának.

Utunk a Medves fennsíkon vezetett tovább, ahol jó érzés volt látni, hogy a közelben és távolban turisták róják az utat, ki-ki a maga tempójában. A fennsíkot a 3. számú EP érintésével elhagyva gyorsan beérkeztünk Salgóbányára, ahol a barátságos rendezők vajas- és zsíros kenyérrel, frissítő italokkal vártak bennünket. A teljesítménytúra arra is jó, hogy az ember értékelje és megbecsülje az ilyen hétköznapi étkeket is. Gyorsan haladtunk tovább és egy kis kaptató után felérkeztünk a 625 m-es Salgó várba, a következő EP-ra. (Időközben híre ment, hogy egy szabadszállási team is található a nem túl nagyszámú résztvevők csapatában és kíváncsian érdeklődtek a rendezők, hogy honnan is jöttünk pontosan.) Csináltunk néhány fotót a várban, mely legutóbbi (1972-es!!!) ittjártam óta jelentősen felújításra került.

Amit a Salgó várról tudni kell: A középkorban Simon várnak is nevezték. A XIV. század végén a XV. század elején épülhetett. 1440-ben cseh husziták foglalták el, őket csak 1460-ban Mátyás űzte ki. 1550-ben bővítették a várat. 1552-ben a török csellel elfoglalta, 1593-ban visszafoglalták. A vár ekkor Balassi tulajdonába került, majd halála után rablólovagok kezébe jutott. Hamarosan pusztulásnak indult

A Salgóvárból visszaköszöntünk somoskői testvérének, megcsodáltuk a magunk mögött hagyott Medves fennsíkot és tekintetünk mindig a Karancs csúcsán állapodott meg, amit majd 25 km környékén kell megmásznunk, miközben a következő 9 km során a szintmagasság 300 m-rel csökken, majd 400 m-rel nő. 
Salgótarjánhoz közeledve itt-ott a turistajelzés (zöld négyszög) hiányosságait kellett megfejtenünk. Félúton a kempinghez egy ház kerítéséhez érve nem találtunk jelzést, amely alapján a helyes irányt választhattuk volna. Hírnököket küldtünk minden irányba, majd 5 perc keresgélés után a kereszteződéstől 60-80 m-re egy fa törzsén, melyet egy 5 m átmérőjű bokor fedett el jótékonyan, megtaláltuk a helyes irányt.

A 7. EP-ot elhagyva szintén megtévesztő volt az útvonal jelzése és az itener is, melynek következtében közel 10 percet vesztegettünk el. (a főúthoz érve turistajelzés csak balra volt felfestve kb. 200 m-en keresztül, holott nekünk jobbra kellett volna menni, ahol az első jelzés csak mintegy 150 m után volt látható)

A főutat átszelve megkezdtük a túra legnehezebb részét. Köves, kavicsos emelkedőn kaptattunk, folyamatosan sandítva a csúcson levő antennák és a kilátó felé. A gk. parkolót elérve kezdődött igazán a tánc, itt erdei úton haladtunk tovább az eddiginél meredekebb emelkedővel. Jót kortyoltunk a Tőke-kút forrás vizéből, (ezt kihasználva én pihentem is pár percet) és nekirugaszkodtunk az utolsó igazán kemény szakasznak. Ezt az emelkedőt megmászni nem csak az erő, hanem az akarat diadala is volt. Óriási jelentősége volt, hogy nem egyénileg, hanem csapatban, egymást segítve, biztatva teljesíthettük a távot. (Hab a tortán, hogy az utolsó 400 m-en – amikor már mindenki ereje végére érve várta a kilátót – következett a túra legkeményebb szakasza.) Mentünk, csúsztunk, lihegtünk, ziháltunk, az orrunk szinte a földet súrolta, de haladtunk felfelé. Több pihenőt tartva, fáknak támaszkodva, esetenként leülve gyűjtöttünk erőt a továbbinduláshoz. Itt találkoztam egy tőlem vagy 10 évvel idősebb (közel 70-es) túrázóval, aki rövideket lépve, de folyamatosan haladva biztatott, hogy a túrázás sava-borsa, amikor a túrázó lelkierejére is szükség van a cél eléréséhez.

A kilátónál (szerencsére jelentős időtartalékot gyűjtöttünk össze), közel fél órás pihenéssel bevártuk egymást és rögzítettük a tapasztalatokat. A toronyból lélekemelő panoráma tárul a túrázók elé.

 Már csak!!! az ereszkedő volt hátra Somoskőújfaluba a sárga jelzésen, és egy rövid részen az országhatár mentén is haladhattunk. Volt, aki a lejtős részt inkább elcserélte volna két emelkedőre, nekem ezzel nem volt gondom. A falu vasútállomása már a cél közeledtét jelezte. A szebb időket látott helyen a sínek fele már berozsdált. Szembejövő túratársakkal is találkoztunk, akik már a határtól, a célból jöttek visszafelé. A célban megkaptuk a jelvényt és az oklevelet, majd kicsit kinyújtóztattuk végtagjainkat a határállomás parkolójában megrendezett „Somosi falunap” rendezvényeinek bejárásával. A kis falu nagyon szép, hangulatos rendezvényt szervezett. Volt itt a főzőversenytől, a sörivó versenyen, a katonai relikviák bemutatásán keresztül toborzó sátor, iparosok-kézművesek bemutatója és vására és természetesen színpad a különböző csoportok előadásai részére. Volt lehetőségünk egy kis „vásárfiát” beszerezni szeretteinknek, majd kocsiba szállva fél 7 előtt érkeztünk vissza Szabadszállásra.

Egy jóleső sör mellett összegeztük a nap tapasztalatait:

• A rendezés kívánni valót hagyott maga után az útvonalak kijelölési hiányosságai és a parkoló kijelölése miatt;
• A magunk részéről a könnyű első 20 km-t felcseréltük volna a kemény második 10 km-rel;
• Sajnálatos, hogy megváltoztatták a korábbi útvonalat és kimaradt néhány látványosság az egyébként élmény-gazdag túrából;
• Jó volt a hangulat, barátságosak és segítőkészek voltak a túrázó-társak, a rendezők és a helyi lakosok is;
• Jövőre ismét eljövünk és a csoport összetételének megfelelően ismét választunk és legyűrünk egy túrát.
  
  

Gondosan elraktároztuk az aznapi temérdek élményt, hogy egy év múlva újra itt lehessünk... 

Tervezett következő túránk október 8-án a Felső Bakonyban egy gyönyörű környezetben megrendezett 40 km-es túra (Tavaly a 45km-es távot teljesítettük, amről a menüben találsz beszámolót. Ez lényegesen könnyebb lesz)

Képgaléria

Szólj hozzá Név: E-mail címed: Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon Szöveg: Milyen nap van ma Magyarországon?