Bakonyi barangolás teljesítménytúra - 2011
Némi szkepszissel (kétkedéssel) olvasva az időjárás előrejelzést, készültünk az október 8-ára tervezett 40 km-es teljesítménytúránkra. Ébredés után az erkélyről aztán megbizonyosodtam, hogy csak tudnak valamit az időjósok, mert tiszta égbolton ragyogó csillagok mosolyogtak a korán ébredőkre. A viharos szél és az eső is elvonult így aztán mi is vidámabban tettük meg autóval a közel 160 km-t a túra starthelyéig, Zircig.
Zirc:1060 decemberében I. András király a zirci udavarházába menekült testvére, I. Béla elől. András király itt is halt meg a szerzett sebesülésében, holttestét innen vitték a tihanyi apátságba. III. Béla király 1182-ben alapított itt monostort a ciszterciek részére. A török hódoltság idején mind a falu, mind a monostor lakatlanná vált 150 évre. 1659-ben, nyolcezer forint zálogösszeg lefizetése fejében a lilienfeldi apátság kezére kerül. 1678-ban a törökök megölik az első apátot. 1699-ben a sziléziai Heinrichau harmincegyezer forintot fizet a birtoklásáért. 1704-ben a kurucok felégetik. Az 1720-as években német telepesek népesítik be. 1984-ben kap városi rangot. Lakosság: 7157 fő.
Reggel 7 óra 15 perckor rajtoltunk a csapattal Zircről a Reguly Antal Általános Iskolából. A rajt zavartalanul bonyolódott, nem volt nagy tumultus. Az ébredező kisvárost gyorsan magunk mögött hagytuk, réteken, erdőkben vezetett minket a Z jelzés. Szikrázó napsütés, 9-15 fok, meg is állapítottuk, hogy az időjárás a túrázó Barátok barátja a Barátok útján.
Hamarosan megérkeztünk a Zoltay-forráshoz, (Óránként 80 liter vizet adó forrás, 50*50 m-es táborhellyel, asztallal, padokkal, tűzrakó hellyel), az első ellenőrzőponthoz (továbbiakban EP). Gyors bélyegzés, fényképezés és egy korty szatmári szilvórium után a P+-on néhol kicsit csúszkálva az éjszakai eső miatt meneteltünk továbbra is erdőkben, réteken, szántóföldek szélén. Három csoport haladt egymást követve, amikor mögöttünk hatalmas robaj támadt, mint ha óriás száraz fa dőlt volna ki, de csak egy méretes szarvas rohant keresztül az ösvényen. Mire a fényképezőgépet elővettük volna már a hangját sem hallottuk.
Amikor éppen nem erdőben jártunk és a látóhatár megnyílt előttünk, nagyon szép táj rajzolódott ki a szemünk előtt, bár nem teljesen tisztán, mert itt-ott párás volt az idő. A P+-t a Z háromszögre váltottuk és hamarosan a Kerteskői szurdok völgy bejáratánál találtuk magunkat, ahol a második EP. volt. A szurdokvölgybe belépve megcsodálhattuk a mesebeli sziklaalakzatokat és elképzeltük azt az időt, mikor Sobri Jóska poroszkált fakó lován a kövek között. Nem csoda, ha az erre túrázókban felderengenek a Hegyek fohászának sorai.
A HEGYEK FOHÁSZA
Vándor, ki átkelsz énrajtam, tekints reám!
Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed,
szobraidat faragod.
Én vagyok az út vándorlépteid alatt.
Napsütötte lankáimon megpihenve
hegy-völgyeim látványa nyugtat,
bérceimre hágván feltárul a szemhatár.
Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat,
Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak
Rengetegeim vadak tanyája
Szurdokaim titkait előtted felfedem
ellenségeidtől ormaimon védelmet találsz.
Hozzám menekülsz,
ha a viharban barlangjaim oltalmára vágyol.
Mélységeim kincseket rejtenek,
Szenem fűti kohóidat,
érceimből fémeket olvaszthatsz.
Én vagyok, aki a csillagok közelébe hívlak
derült nyáréjszakákon
eltűnődve messze tekinteni szirtjeimről.
Vándor, ki átkelsz énrajtam, ne félj!
Megóvlak, ha méltó vagy reá!
A völgyben nem tartózkodtunk sokáig, mert az újra felvett Z jelzés hamarosan kivezetett minket a szurdokból. A Csúcs-hegy tetején Pazar kilátás fogadott bennünket a Bakonybélre és a Bakony legmagasabb pontja, a Kőris hegy oldalára, majd átváltottunk P+-jelzésre, melyen leereszkedtünk a Szent-kút (Borostyán-kút)-hoz. A túra egyik legszebb pontján találtuk magunkat, megfogott minket a hely misztikuma. Nézelődés után hamarosan Bakonybélbe értünk, ahol a Pikoló vendéglőben volt a harmadik EP. A vendéglő tulajdonosa minden túrázónak egy 150 Ft-os bónt ajándékozva biztatott bennünket fogyasztásra, aminek mi sem tudtunk ellenállni és némi folyadékpótlás, öltözet könnyítés után (ki pólóban, ki rövidnadrágban) folytattuk utunkat a zöld jelzést követve.
Vicces kedvükben lehettek a szervezők, hiszen az itiner-be azt írták az utca végénél balra, majd rögtön jobbra átmegyünk a műúton. Azért rajtunk nem tudtak kifogni, mivel némi tanakodás után az utca végén jobbra, majd rögtön balra fordulva mentünk át a műúton és megtaláltuk a Z- jelzést, ami az Öreg-sédhez vezetett.
Séd: A Bakonyban, bármerre járunk, nagyszámú, séd-nek nevezett vízfolyással találkozunk. A séd ősi magyar szó, mai jelentése patak, és ezen a környéken leggyakrabban ezt használták őseink a vízfolyások megnevezésére.
Mélyen a Bakony erdeiben, Bakonybéltől északnyugatra, Királykapu környékén számos ilyen séd ered, hogy elvigye a bakonyi források vizét távoli tájainkra.
Számtalan kisebb-nagyobb forrás vizét gyűjti össze ezen a területen az Öreg-séd, a Vörös János-séd, a Szalai-séd, a Hamuházi-séd és a Som-berek-séd, hogy aztán a Gerence-patakba torkolva, hosszú utat megtéve vizüket a Duna szállítsa tovább. Bakonybél községtől délnyugatra pedig a Fekete-séd igyekszik a Gella-patak felé, hogy vele együtt a Gerencét elérve csatlakozzon társaihoz.
Innen utunk a S- jelzésen, közel 4 km-en, egy erdészeti műúton vezetett kanyarogva és emelkedve, gyönyörű erdőben. A S pont jelzést követve a Tekeres-kúti árokban folytattuk utunkat és néhány vadetetőt elhagyva elértük a Százhalmokat.
Százhalmok A 226 halom egy kisebb és nagyobb csoportban helyezkedik. A legnagyobb sírok mérete: 20-30 m átmérőjű, 2-3 m magas. A kisebbeké: 5-16 m átmérőjű és 1 méternél alacsonyabb. Számtalan mítosz fűződik a helyhez, pl. elásott kincsekről és kísértő szellemekről (van, aki kelta települést, mások hun népcsoportot feltételeznek). Az 1969-es régészeti ásatások szerint későbronzkori (Kr. e. 1200 k.) telep kiterjedt temetője az un. Százhalom.
Tovább haladva az árokban elértük a Tekeres kutat.
Tekeres-kút, Bödön-kút: A Bakony mészkövében, hegyek lábánál, erdő mélyén megbújva számtalan kisebb-nagyobb forrás tör a felszínre, hogy aztán az apró csermelyek, patakok vizüket összegyűjtsék és messze földre szállítsák tovább. A népnyelv csak kút-nak nevezi őket, utalva ezzel arra, hogy egykoron ezek a források szolgáltak víznyerő helyül az itt élő lakosoknak, erdei munkásoknak.
Az idők során közülük számos forrás kapott foglalatot, a legtöbb az elmúlt 50 év alatt, de többüket még az eredeti, természetes környezetében csodálhatjuk meg.
A Bakony apró kincsei továbbá az Árpád-kút, a Gyökér-kút, a Messzi-kút, a Bányász-kút, a Csöpögő-kút, a Csurgó, a Bödön-kút, a Tekeres-kút, a Cserép-kút, a Borsó-kút, a Molnár-kút, a Csapó-kút, a Sátor-kút, a Kis-kút, a Kő-kút, a Macska-kút, a Király-kút, a Suttonyi-kút, a Pápa-kút, a Gaspang-kút, a Szarvas-kút, a Balázs-kút, a Hamuházi-kút, a Farkas-réti-forrás és az Édes-víz.
A Z- jelzést követve vettük leginkább hasznát a bakancsunknak (bár lehet, hogy itt a gumicsizma célszerűbb lett volna), hiszen az ösvényen álló vizet néhol csak az erdőben kerülve tudtuk leküzdeni, de ennek ellenére hamarosan elértük a következő EP-ot a Bödön-kútnál. Vajas kenyér, zsíros kenyér, savanyúság és lilahagyma sorakozott magát kínálva az asztalokon több féle üdítő és víz társaságában. Gyorsan pótoltuk a megcsappant cukorszintünket és pH értékünket, majd a bélyegzést követően az országos K- jelzés mentén kerültük meg a Szépalma majorságot és egy kicsi, de gyönyörű arborétum mellett elhaladva, a Szépalma pihenő (wellness szálló) udvarán át jutottunk az 5. EP.hoz.
A mezőn átvágva, az erdőben S- jelzés mentén értük el a P+ jelet, mely már a célig mutatta utunkat. A P+-ra ráfordulva következett még egy alattomos emelkedő, amely, amikor már igazán hosszúnak tűnt volna, véget ért és egy erősen lejtő erdei szerpentinen, majd erdészeti műúton érkeztünk be Pálihálásra. Pálihálás egy érdekes hely, van vagy tíz ház összesen, szerintem azok is inkább nyaralóházak. Mindenfelől a nyugalom árad, ide tényleg még a madár is hideg élelemmel repül be. Irigylem azokat az embereket, akik itt lakhatnak. Lehet, hogy ők nem így gondolják? Mindenesetre pihenni az őrült hétköznapi zakatolás után biztosan jól lehet itt. Pálihálás előtt és után is egy jó darabig aszfalton vezetett az út, de a Kő-kúti erdőhőz érve nem kis örömmel léphettünk le róla. Az utolsó EP. itt volt telepítve, pecsételés után egyszerre indultunk is tovább. Az egy kilométer hosszan tartó közepes emelkedőt leküzdve elélrtük Tündérmajort és a víztoronyt elhagyva, az erdősávon átvágva feltűnt Zirc látképe, és azon az úton, amelyen reggel elhagytuk a várost, értünk be a célba. Célba érkezésünk idejének 15 óra 40 percet regisztráltak, tehát nem egész 8 és fél őra alatt teljesítettük a 10 órás szintidővel rendelkező túrát.
Összegzésül: Nagyon jól szervezett túra volt, minden EP.-n kedvességgel, segítőkészséggel és jóindulattal találkoztunk. A kapott itiner (az egy elírástól eltekintve) nagyon részletes, jó az útvonalleírás, jól követhető, eltévedni nem lehet vele. Útközben a festett jelzések is nagyszerűek, nagyon sok jelzést felfrissítettek, ami jelentősen könnyíti a túrázók tájékozódását. Azokra a helyekre, ahol valamilyen oknál fogva nem volt egyértelmű a továbbhaladás iránya, a szervezők egy-két útbaigazító szalagot helyeztek el. Nagyon szép helyeken jártunk, jól éreztük magunkat, köszönjük a sok munkát és az élményeket. Sokakat visszariasztott az éjszaka folyamán átvonult eső, így csak mintegy 300-an teljesítették a szervezők által előkészített 9 !!! különböző, de egyidejű túra valamelyikét.
Sajnáljuk, hogy Szabadszállásról nem sikerült csapatunk létszámát növelnünk, de sebaj, majd legközelebb, ami várhatóan a tél folyamán a Mecsekben lesz.
