Bakonyi mikulás 2014 - teljesítve

Az előrejelzésnek megfelelően hűvös, esős indőben indult kis csapatunk 160 km-es autókázásra, hogy időben regisztrálhassunk a kiszemelt távon. Az út során hol esett-, hol szakadt az eső, ami kissé lombozta reggeli lelkesedésünket. Szóval hajnalban keltünk, így a 7 órai rajtolásra már sikerült is odaérnünk Csesznekre.

A nevezés előtt rövid tanakodás, hogy ebben az időben kinek melyik táv lesz a megfelelő. Végül a csapat ketté vált, volt aki a 18 és volt aki az 50 km-es távnak gyürkőzött neki. Ami a két távban azonos, hogy mindkettő áthalad az Ördög-árkon.

A nevezés után rendeztük a felszerelésünket, elfogyasztottuk az ilyentájt kötelező védőitalt, majd nekivágtunk a távnak. A P+ jelzésen indultunk, de nem sokat haladtunk rajta, mert egy kis domboldalon átkelve egy kövesúton haladtunk tovább, ami a Z jelzés is volt egyben. Ez volt az a ritka időszak, amikor nem esett, de még csak nem is szemerkélt az eső. Időközben kivilágosodott, és a csendes, párás, néhol ködös tájban csak a túrázók jelentettek valamennyi változást, ahogy haladtunk ki Csesznekről. (A városról és a környékről az általános tudnivalókat a lapon lentebb, a 2012-es beszámolónál megtalálod) A várat mögöttünk hagytuk, és el is búcsúztunk tőle, mert várt minket a Kő-árok, amiben haladt az utunk. Két oldalról sziklák övezték az ösvényt, ami eléggé sáros is volt, így lehetett dagasztani rendesen. Az előző napok esőzései megtették a hatást, így sok helyen az út szélén kellett haladni, így próbáltunk valahol kicsit szilárdabb, kevésbé csúszós részen közlekedni. Az erdő már a leveleit lehullatta, így ez jelentett némi segítséget, hogy a sötétbarna avar, mint egy kis szőnyeg húzódott végig az úton, már ahol nem taposták már be azt is a sárba az előttünk haladók. De mindent egybevetve nagyon szép helyen haladtunk az első EP felé, ahol a Mikulás (-ok) vártak ránk (4,1 km).

A korábbi évek hagyományainak megfelelően elénekeltük a „ma még nem ittunk semmit” című népi dallamot, amit a Miki szaloncukorral jutalmazott. A sor kicsit feltorlódott mögöttünk, hiszen mindenkinek meg kellett hallgatni a produkcióját. Kaptunk szaloncukrot, valamint a Mikulás kisebb, csokiból készült mását, valamint a menetlevelünkbe is egy pecsétet, és folytathattuk utunk a P+ jelzésre rátérve. Ez az útvonal is hasonlított az előzőhöz, sár, köd és pára. Így jutottunk következő ellenőrző pontunkig, ami a Töbör-hegynél volt (6,5 km).

Utunk a P jelzésen folytatódott, ami szintén szép volt, már ha lehet szépnek nevezni, azt a dagonyát, amiben időnként haladni kellett. Az emelkedőket és a lejtőket így óvatosan közelítette meg az ember, nem beszélve az oldalra lejtő utakról, ahol egy kifordult bokát hamar össze lehetett volna szedni. Az Ördög-árokba érve utunk a Kopasz-domb mellett, a Dudari-patak völgyében kanyargott tovább. Nagyon szép része volt ez az útvonal túránknak, és amikor volt ideje az embernek a csúszós köveken való átjutás mellett, akkor a tájban is lehetett gyönyörködni kicsit. A mostoha időjárás ellenére most mutatta meg az Ördög-árok az igazi arcát, hiszen a medret csak”mosakodásra” lehetett használni, túrázásra nem. Így utunk jelentős része azzal telt, hogy a mederoldalban hol fentebb, hol lentebb, kidőlt fákat és sziklákat kerülgetve, megmászva kerestük az ideális, járható ösvényt. (Persze Murphy törvénye itt is sokszor beigazolódott, amikor elindulva egy irányba, derült ki, hogy zsákutca, vagy a másik irány sokkal egyszerűbb lett volna.) Így jutottunk el az Ördög-gáthoz, aminek tetején volt a következő ellenőrző pontunk. Igen ám, de oda még fel is kellett jutni. Ott kicsit fel is torlódtunk, mert a szikla oldalában elhelyezett vaskampókon, valamint drótkötélbe kapaszkodva kellett a szikla tetejére felmászni. Persze a szikla itt is csúszott rendesen, és a lecsúszás azzal fenyegetett, hogy egy rossz lépést követően az alattunk elterülő, zúgó patakban landoljon az ember. Nyáron ez lehet, hogy még jól is esik, de itt most senki nem akarta ezt kipróbálni. Azért sikerült ezt az akadályt is mindannyiunknak leküzdeni, és sikeresen felmásztunk a sziklára. Persze aki nem érezte magában az erőt, ennek a teljesítéséhez, az egy másik útvonalon, egy meredeken kialakított lépcsőn szintén feljuthatott a tetejére a gátnak (10,7 km).

Utunk továbbra is a P jelzésen haladt, de annak veszélyesnek mondható jellege cseppet sem változott, mert meredek "árokparton" kellett a patak medréhez lejutni, ami természetesen rendesen csúszott, és a patak völgyében a sziklákon való átkelés sem a mindennapi rutinhoz tartozott. Végül lassan csak kijutottunk a völgyből, és immár a Z jelzésre rátérve haladtunk vissza a Mikulás felé, mert itt tulajdonképpen egy nagy kört írtunk le, hogy megnézhessük a Bakonynak ezt a szép természeti képződményét, amit magunk után hagytunk. A Mikulást most nem kellett zaklatnunk, hogy pecsétet adjon nekünk a menetlevelünkbe, haladtunk tovább a P+ másik ágán. 
Egy elkerített, lovak által használt rétet megkerülve felkaptattunk egy domboldalon, átkeltünk a főúton, és egy szántóföld szélén bandukolva jutottunk el következő ellenőrző pontunkhoz, a Gesztenyéshez (16,1 km). Hogy miért gesztenyés, hamarosan megtudtuk, hiszen utunk egy gesztenyés ligeten haladt tovább, a földre lehullott sok kis sündisznóra emlékeztető gesztenyehéj mentén. A fák közül kiérve a P□ mentén folytatódott utunk, ami egy szántóföld szélén haladt. Az út első része nem volt annyira megterhelő, de aztán megcéloztuk a Cuha-hegyet, hogy ott haladjunk el, és erről a leereszkedés a már megszokott sáros, lejtős út mentén vezetett. Megküzdöttünk itt is a sárral, de szerencsére nem történt baj. Így jutottunk el a vasútvonalig, ahol a síneken átjutva értük el a Cuha-völgyi  ellenőrző pontunkig (19,8 km).

Innen tovább a Cuha-völgyben haladtunk, ami jól is esett, mert ez egy sík része volt túránknak, de ez sem nélkülözte a sáros, csúszós, bakancsmarasztaló szakaszokat. A vasútvonal mellett, a P jelzésen haladva hagytuk magunk mögött a hegyeket, és jutottunk ki Zirc határába. Útközben nem sok látnivaló volt, ha a leveleiktől megfosztott fákat és a helyenként zúgó csobogással rohanó patak látványát nem vesszük ide. Lassan beértünk Zircre, ahol a Patkó étteremben berendezett ellenőrző és kalória pótló ponton a felkínált finom tea és a szelet pizza elfogyasztása, valamint egyéb kalória-pótlási lehetőségek kihasználása révén mindenki új erőre kapott és folytattuk utunkat  a Pintér hegyi Parkerdőben felvezető „lépcsőn”, amelyen szemből sáros víz csordogált lefelé.
Emlegettük is Pintér Jenő sporttársunkat, biztos szóvá tesszük neki a sáros lépcsőt.  A sárban cuppogó bakancsaink hangjával kísérve tudtuk le ezt az etapot melynek végén egy erős lejtőnél egyikünk egy megcsúszást követően Almási Zsuzsit meghazudtoló piruettel folytatta útját és helyezkedett el "kényelmesen kiterülve" a sáros árokban, aztán volt, aki a „nadrágféket” vetette be elkerülendő a kora délutáni fürdőzést. Az út viszontagságai nem szegték a csapat kedvét, hangulatunk nem lett rosszabb, végignevettünk az EP-ig.  
Az EP után megindultunk a Hódos-ér partján, a Cuha-patak felé. Az éren több helyen át kellett kelni a patak kövein, ezt kissé nehezítette a sár és a magas vízállás.  Így érkeztünk meg ismét a Cuha-patakhoz, ahol az előzőekben említett módon lehetett volna átkelni de, a patak kövei nem látszottak ki a vízből. 
Már több éve teljesítjük ezt a túrát különböző távokon, de ilyen magas vízállással eddig nem találkoztunk, ezért a patak melletti vasúti vágányon tettük meg a 1,5 km távot a Porva-Csesznek vasútállomásnál, a turistaháznál berendezett EP-ig. Belépve rögtön forralt borral fogadtak bennünket, (amelyet már Zircen is szívesen fogadtunk volna), itt kissé elidőzve és a túratársakkal nevetgélve jó hangulatban, de vegyes érzelmekkel indultunk tovább Vinye irányába azzal a tudattal, hogy  tudtuk jó pár alkalommal át kell kelnünk az erdei utat keresztező Cuha-patakon. Ez az extrém átkelés utólagos számolgatásunk szerint 5 alkalommal történt meg (de nem biztos), 4 átkelést sikerült megúsznunk a patakmeder oldalán végigmászva. Beérkeztünk Vinyére, ahol már elő kellett vennünk fejlámpáinkat, mert a sötétség beköszöntött.  Vinyéről Zörög-tető ellenőrző pontra felérni (3,7 km 225 m szintemelkedés) a sötétben, esőben, sárban, erős párában, a turista utat keresztező kidőlt fák, letört faágak között embert próbáló feladat volt. Néha a turistajelzéseket sem láttuk, de egyszer megpillantottunk szemből egy villanó lámpafényt és tudtuk, elértük a csúcson levő EP-t.  Ezután már csak a leereszkedés volt hátra, ugyanolyan körülmények között, mint a felfelé vezető úton, csak egy pár csúszós sziklafelülettel fűszerezve. Így érkeztünk meg az utolsó EP-hez, ami már Csesznek szélén található. Már csak fel kellett másznunk Csesznek széléig és a településen végighaladva, értük el a célt, ahol teával és szendviccsel fogadtak bennünket.

Ui.: Teljesítettük eddigi legextrémebb túránkat, és legyőztük az elemeket. A kis csapatunk ismét bebizonyította, hogy  bajtársiassággal, egymás segítésével még a legnehezebb helyeken is

A túra során készült néhány képet és filmet ide kattintva tekinthetsz meg. A lap alján található képek a korábbi években készültek.

Bakonyi mikulás 2014

2014. december 6-án kerül sor a címben szereplő teljesítménytúrára, melyen ismét, immár harmadik alkalommal tervezzük a részvételt. A túra 50-40-30-18-12 km-en kerül megrendezésre, mindenki válogathat.

Az utazást gépkocsival, 5 óra körüli indulással tervezzük.

Az 50 km-es táv menetvonala:

Csesznek Kô-árok Gézaháza Töbör-hegy Ördög-árok Gézaháza Cuha-hegy Cuha-völgy Zirc Borzavár Csárda-völgy Porva-Csesznek vá. Cuha-völgy Vinye Kőpince-forrás Zörög-hegy Kômosó-völgy Csesznek

Csesznek, Várkert Söröző. (Wathay Ferenc u. 22.)
7:00-7:30 óra  1400 Ft/fõ  46.7 km  1000 m  12 óra  MTSZ 93 pont  B56/11

Minden egyéb adat a TTT honlapján megtalálható.

"Bakonyi mikulás-30" 2013

T E L J E S Í T V E....

Második alkalommal teljesítettük a Bakonyi Mikulás túrát, idén a 30-as távon. Odafelé a Bakony lábáig szemerkélő esőben haladtunk, mivel az esőfelelősünk nem tartott velünk, joggal aggódtunk hogy esős túrának nézünk elébe. Ez alkalommal sajnos csak négyen, de új taggal is bővülve. Várpalota előtt elállt az eső és itt már tapasztaltuk, hogy téli túrára jöttünk, mert az útpadkán kezdett feltűnni a hó.

Megérkeztünk Csesznekre, a túra rajtájhoz ahol már népes túrázó tömeg verődött össze a nevezési helyen.  A reggeli induló pálinka után elindultunk a tavaly már megismert úton. A látvány és a hangulat nem változott, és a lelkesedésünk sem, az első ellenőrző ponton elénekeltünk a kis dalunkat a Mikulás bácsinak aki a felkínált pálinkát is örömmel fogadta (ezt honorált is csoki mikulással).  Folytattuk túránkat, ízelítőt kaptunk egy kicsit a bakonyi szélből is, de hamar beértünk egy erdős részre és nem éreztük tovább a szelet. Zirc előtt az utunkba került vadászteríték mellett elhaladva gondoltunk rá, hogy nem csak mi élvezzük a téli Bakony szépségét. hanem a vadászok is. Zircen a pizza szelet elfogyasztása után indultunk tovább a Pintér-hegyre ahol Pintér Jenő túratársunkat le is fotóztuk.  Utunk végig gyönyörű téli tájon folytatódott, csak a tavalyi évhez képest annyi különbséggel hogy most világosban haladtunk végig és gyönyörködtünk a látványban.

Csesznekre visszaérve volt időnk a várat is megcsodálni, és a vár tövéből egy-két csodás fotót készíteni a felhők közül előbukkanó nap által megvilágított tájról. A túra során készült képeket ide kattintva nézheted meg.
Jövünk jövőre is!!!!

 

 

"Bakonyi mikulás-30" 2013

2013. december 8-án kerül megrendezésre a címben szereplő teljesítménytúra a Felső-Bakonyban a Csesznek Kô-árok Gézaháza Töbör-hegy Ördög-árok Gézaháza Cuha-hegy Cuha-völgy Zirc Borzavár Csárda-völgy Porva-Csesznek vá. Lovász-kúti vadászház Zörög-tető Kômosó-völgy Csesznek útvonalon

 

 

Bakonyi mikulás 30,….ööööö 40 2012

Csapatunk első alkalommal ünnepelte a mikulást a nevét viselő túrán való részvétellel.

Hajnali fél 5-kor indultunk Szabadszállásról tök száraz időben, optimistán és lelkesen. Lelkesedésünk egészen a helységnév tábláig tartott, hiszen elkezdett esni az eső, de a hangulatunk nem változott, köszönhetően az otthonról hozott „papramorgó”-nak. Szfváron, a TESCO parkolójában tartott RÖPI (rövid pihenő) során derült ki, hogy TGY barátunk még Budapesten van, tehát nem vártuk meg, indultunk tovább és Várpalotánál felkapaszkodtunk a Bakony keleti vonulatára.

Alig értünk be a hegyek közé szakadni kezdett a hó (20 km/órás sebesség, 20-30 m-es látási távolság), de ennek ellenére 6.40-kor beérkeztünk Csesznekre a starthelyre. Habár mi időben érkeztünk, ennek ellenére már sor állt a nevezésnél. 4 ember folyamatosan írta a papírokat, így is jó 10 perces sorban állás után sikerült benevezni a tervezett 30 km-es táv helyett közfelkiáltással a 40-es távra. (Természetesen TGY-t is beneveztük, hogy ne kelljen időt vesztegetnünk) Nem akartuk kihagyni a lehetőséget, hogy az Ördögárok szépségeit megnézzük.

Az út első része a Kő-árokban ment, a látvány frenetikus, a sziklák formái, a levéllepel az úton, az árkok az út mentén mind-mind gyönyörű. Az árkot elhagyva, nemsokára megérkeztünk az első ponthoz, ahol találkozhattunk a Mikulással, aki egy kis éneklésért cserébe (előadtuk a „ma még nem ittunk semmit” című kesergőt) adott szaloncukrot, csokimikit, és igazán jó hangulatot a továbbiakra. Egy kicsit újra gyereknek érezhettük magunkat, még így 40-50 felett is. Köszönjük!

A pontot elhagyva nekikezdett a hó is. Igazi téli hangulatban, laza sétával értük el az Ördög-árok északi bejáratát. Festői, vízmosta szurdokban kellett haladnunk. Azt mondják, akik korábban is részt vettek ezen a túrán, hogy általában 1,5-2 m-es víz hömpölyög az árokban (találtam egy kisfilmet a youtube-on 2010-ből, amit érdemes megnézni), de most száraz. Az szebb lett volna, de így könnyebb volt leküzdeni. Nem ismervén az Ördög-gátat AGY-val megmásztuk azt a meredek dombot, amit akkor használnak a túrázók, amikor zubog a víz a mederben. Mi fölmásztunk, és leereszkedtünk kb 20 m-rel arrább a túloldalon (ha-ha), néhány sziklán átmászva negyedannyi energiával leküzdhettük volna az akadályt. Továbbhaladva 20-30 sziklát letudva, lankás erdőben érkeztünk vissza a „télapóhoz”, akit 10 km-rel korábban elhagytunk.

Innen egy kicsit unalmasabb szakasz jött, de szerencsére hamar letudtuk (egy föltárcsázott, olvadóban lévő művelt területet kellett leküzdeni), és máris a következő pontnál, a Gesztenyésnél voltunk. Innen megláttuk, milyen is az erdő, amelyik várja a telet. A földön összegyűlt avaron sétáltunk, kellemes érzés volt, könnyű séta, érdekes alakú fákat is láttunk, majd a vasúton (természetesen körülnézve) áthaladva egy ponthoz értünk, ahol magunk lyukaszthattuk a papírt. Az út további részében Zirc felé a vasút melletti ösvényen haladtunk, közben nézegetve a gyalogút másik oldalán lévő patakot, és a mellette lévő fákat.

A következő pontot a szervezők összekapcsolták egy pizza szelettel (ami nagy is volt, jól is esett) a zirci Patkó étteremben, amit mi kiegészítettünk egy-egy korsó sörrel. Igen morcosak voltunk, mivel több, mint fél órát kellett várnunk a pizzára, aztán később gondolatban köszönetet mondtunk a szakácsoknak, hiszen az Ördög-árok után nagyon is jól jött ez a „kényszer”-pihenő.

A pontot elhagyva nekivágtunk a túra második felének, rögtön a Pintér heggyel, aminek a túloldalán Borzavár, és egy újabb ellenőrző pont várt minket. Borzavárt elhagyva, nemsokára egy kis kitérővel egy falhoz értünk, majd azt elhagyva beértünk a Porva-Csesznek állomás irányába tartó útra. Itt patakon való átkelések, ugrások adtak további izgalmakat. Azt megtanultuk, hogy a vízben biztosan állónak tűnő kövek, nem feltétlenül biztosak. Bele ugyan nem estünk a vízbe, de érdekes mozdulatok azért akadtak.

A vasútállomáson forró tea, és pecsét várt minket, ahonnan kis szusszanás után, szakadó hóban mentünk tovább. A Cuha völgyi útra térve észrevettünk a hegyoldalban egy meredek lépcsősort, ami egy kő oszlophoz vezetett fel. Biztos érdekes lett volna felmászni, de nem volt kellő lelkesedés a csapatban, hogy a sötétség közeledtével ilyen kitérőt tegyünk.

A Cuha völgyet mi 40-esek nem sokáig élvezhettük, mivel utunk a Zörög-tetőre a Károlyháza melletti úton vitt tovább. Az út néhol erősen emelkedett, néhol leszűkült, és több helyen is csúszott, de a kilátás, és a látvány feledtette velünk az emelkedést. Nem győztünk megállni fotózni (meg persze levegőt venni) az úton. A sötétség beálltával a térképet már nem igazán használtuk, hiszen az előttünk elhaladók nyomai jól kirajzolódtak a frissen leesett hóban. A tetőre érve egy pontőr volt, aki tűz mellett próbált nem megfagyni és igazított útba bennünket a végcél, Csesznek irányába..

A pontot elhagyva a tél másik szépsége, a köd is megérkezett, néhol olyan erősen, hogy a látótáv kb 10-15 méterre csökkent. Sajnos, így nem részesültünk, abban az örömben, hogy megpillantsuk a Cseszneki várat, cserébe viszont eszméletlen látványt nyújtottak a ködben eltűnő fák, és ahogy azoknak a lombjai néhol sejtelmesen kitűntek a ködből.

A Csesznekre vezető úton már több túrázóval összeverődve, egymást segítve haladtunk, fel (le) a Kőmosó-völgyig (újabb pontlyukasztó), majd a sáros ösvényen felkapaszkodva a vár alatt a célig.

A célban kedvesen fogadtak minket, pecsét, kitűző, emléklap, és zsíroskenyér a forró tea mellé.  A túrázó társakkal elbeszélgetve szűrtük le a nap legfontosabb tapasztalatait, aminek a lényege, hogy a szervezők jól végezték dolgukat, a „Télapó” fenomenális volt és jövőre ismét itt a helyünk.